Ha hungaristaként bizonyítani akarjuk azt a lényegünkhöz tartozó létszemléleti tételmondatot, miszerint minden egészségesen működő közösségnek és társadalomnak (a családtól az államig) a hierarchikus berendezkedés egy esszenciális fundamentuma, akkor érvelésünk szempontjából elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk ezen kifejezés (s egyben szellemiség) ellenpólusával, ha úgy tetszik antitézisével, az európai hanyatlás egyik zászlóshajójával, az egyenlőséggel. Témánk fontossága kiváltképp relevánssá válik, ha körbepillantunk magunk körül és megvizsgáljuk a kulturmarxitsa korszellem tartóoszlopait, amelyből igen fontos szerepet vállal magára az egalitarizmus és annak különböző irányzatai. Az egyenlőség szolgál ugyanis legfőképpen a XXI. századot uraló világszemlélet ideológiai alapmagjaként, továbbá a szabadság (liberális értelmezésében szintén káros) eszmeisége mellett az egyenlőség hívószava az, amely a társadalom életére kiható eszmék sorában kétségkívül a legnagyobb jelentőséggel bír, és a társadalmi életet mozgató szellemiségek legfontosabbja lett. Tehát, ha sikerülne a tévútra tévedt közgondolkodás ezen kulcsfontosságú elemének „megkérdőjelezhetetlenségének” tételes cáfolata, akkor nem csak a hierarchia természetes mivoltának létjogosultsága igazodna, de pillanatok alatt darabjaira hullana szét a posztmodernitás korszellemének erkölcsi és szellemi alapjait képző ideológiák legitimitása.
Kétségtelen, hogy az európai kultúra, a görög filozófia, a római jog és a kereszténység triumvirátusából kicsírázó erkölcsi és szellemi princípiumok megkérdőjelezésével az egyenlőség különböző felfogásainak ideológiai áramlatai döntő jelentőséggel bírtak – és bírnak a ma napig is – a világ társadalompolitikai átalakulásának tekintetében. Megállapítható, hogy történelmünk a felvilágosodás XVIII. századi eszmeáramlatának gyakorlati manifesztálódásától, a francia forradalomtól számítva (amely az egyenlőség ideológiai bölcséjét ringatta) egészen napjainkig nem más, mint egy szűnni nem akaró küzdelem ezen eszmeiség különböző módon zajló megnyilvánulásai ellen. Ugyanis az adott korban az egyenlőséget irányzattól függően a legkülönbözőbb módon fogták fel, látták el tartalommal és adtak jelentés e jelszónak, valamint a mögötte rejlő törekvéseknek. Fontos tehát, hogy amikor az egyenlőségről beszélünk, rá kell mutatnunk arra, hogy itt nem egy abszolút értelmű kifejezéssel állunk szemben, hanem trendekkel és tendenciákkal, amelyek egy permanens folyamatban egyre csak eszkalálódnak.
Ezen cikksorozat azonban nem egy történelmi esszé kíván lenni, melyben különböző korszakokra lebontva igyekszem meghatározni és esetlegesen megcáfolni ez egyenlőség fogalmának mindenkori jelentéstartalmát. Hanem csupán egyfajta reakcióként és kritikai olvasataként kíván funkcionálni napjaink egyenlőség dogmájával – a liberalizmussal és e világszemlélet ideológiai hátországaként funkcionáló kulturális marxizmussal – szembehelyezkedve, cáfolva ezzel a korszellemünk egyik lényegi alapját.
Zöldinges.net – Váradi Attila
